anything but ordinary

 2010.01.16. 21:14

  nincs varázserőm, szupererőm, semmi természetfeletti csiribúcsiribáló képességem. mégse tartom átlagosnak az életem. normálisnak sem. habár az, a normális, az mára egy elég relatív dolog. szép életem van, amivel teljesen megvagyok elégedve. jó gyerekkorom volt, szép nagy házunk van, a szüleim sikeresek. a testvéreim okosak, szépek. büszke lehetek a családomra, a szüleink is büszkék rám és a testvéreimre, és lehetnek is. de ami fontosabb nekem, az az, hogy én is büszke lehetek magamra. igen. én nem akarok, soha nem is akartam, és valószínüleg soha nem is akarok majd megfelelni másoknak. magamnak akarok megfelelni, hogy büszkén és mosolyogva nézhessek tükörbe. azt akarom, hogy majd mikor egy szép téli estén körül ül engem  az 5 gyönyörű unokám, akikre nagyon büszke vagyok, akkor majd elmesélhessem neki kaz életemtörténetét. és azt akarom, hogy ők is büszkék lehessenek, példaképük lehessük és azt mondhassák, hogy szeretnének olyan életet élni mint amilyen az enyém volt. életem egy hatodáés már mindenképpen leéltem és büszkén mondhatom, hogy elégedett vagyo kedddig életemmel. óó persze, voltak itt dolgok amiket talán megbántam. de azok olyan dolgok, amiken nevethetek és azt mondhatom róluk, hogy kellettek az élettapasztalataimhoz. célokkal élek. igen, vannak céljaim. nem vagyok az a tipusu lány aki eltervezi h 19 évesen érettésgizik, utána erre meg arra az egyetemre megy ahol ekkor meg akkor diplomázik és utána szül két gyereket és stb. nem. fogalmam sincs mi lesz velem 10 év mulva. azt tudom, hogy kell nekem egy cél, amit elakarhatok érni. ovis koromtol tudom, hogy én angolt akarok tanulni. általános iskolás korom óta tudom, hogy jó gimnáziumba kell bekerülnöm. 6. osztály óta tudtam, hogy nekem a krúdy kéttannyelvű kell. most pedig tudom, hogy 3 és fél év mulva leérettségizek angolul mindenből, jól fog iskerülni és tudom, hogy Magyar országon nem fogom megtalálni az taz egyetemet ami nekem kell. gondolkozom vmilyen angliai sulin, vagy bármin ahol angolul tanulhatok majd. elvégre ha 5 évig angolul tanulok, akkor már nem jelenthet gondott.

a nyelvvizsgával is így voltam, habár ott nem voltam magabiztos ennyire. miért? mert akkor életemben először ugy éreztem, hogy nem tettem meg mindent. tudtam, hogy miylen lehetőségeim vannak, de rossz volt az értékrendbem. a szerelem akkor(ami mára már nincs meg) sokkal fontosabb volt. hazajöttem uliból és egyből mentem a barátomhoz. ő támogatott, nyugtatgatott, hogy okos vagyok és úgyis meglesz. probáltam neki hinni és felületesen hittem is neki. de legbelül éreztem, hogy mégsincs igaza. jó volt végül túlesni rajta. 3 napig tartott. 1. nap szóbeli. azt mindig is tudtam, hogy a beszéd része nagyon megy. alig akartam kijönni a vizsgáztatótól. ott magabiztos ovltam. még az nap ki is derült, hogy nagyon jó pontszámaim lettek. büszke voltam magamra. másnap volt a listening. a magnóhallgatás. ott is tudtam, hogy jól sikerült, azzal sem volt gond. harmadik nap jött az írásbeli. ettől féltem a legjobban, pedig úgy éreztem h ninc mitől félni. de belémbeszélték. mindneki azzal jött h óó a rigó utcai origósat csinálod? dehát az nehéz. a legnehezebb. nem akartam hini neki, de sikerült belém bezsélniük, hogy nem lesz egyszerű. de úgy voltam vele h haez a legnehezebb, akkro ez takarom letenni, mert igaz, hogy csak magyarországon elfogadott, de igy legalább látom, hogy a legnehezebb szint is megy e. jövőre felsőfokuzom, azt majd nem az irogosat cisnálom és akkro ugyis mindegy lesz, hogy a középfokum csak magyarországon elfogadott. szoval megirtam az irásbelit. kettősérzések voltak bennem, de nem aggodtam. aztán várni kellett az eredményekre. legjobb barátnőmmel egyszerre nyelvvizsgátunk csak én ugye angolból, ő meg németből. mikor mndta, hogy ő már tudja a szóbeli eredményeket a listeninggel együtt, akkor kezdtem el izgulni.siettem haza, hogy megtudjam már én is. megnéztem. nem volt fennt. két nap mulva megitn megnéztem és fennt volt. megvan, nagyon jol sikrült mindkettő. uu nagyon boldog voltam. éppen a barátomhoz készülödtem és késébe voltam. a jo hir után elmentem hajatszáritani. mikor végeztem mégegyszer gyönyörködni akartam a pontszámaimban, mikor véletlenül lejjebb görgettem. aaa. akkor láttam, hogy fennt vannak az írásbeli pontok is. az is megvan. minden öld. wáá. hogy én akkor milyen boldog voltam arra nincs szó. nagyon örültem. ez egyfajta pipát jelentett a listámon. megelégedettséget éreztem. és büszke voltam magamra
na és az ilyenekért érdemes tanulni. mikro tudod, hogy sikeres vagy, van egy biztos jövőd. na az nagyon jó érzés
szerencsémre nekem eznem jelent gondot. nagyképüen hasgozhat talán, de egyszerűen bennem nincs félelem a jövőmmel kapcsolatba. tudom, hogy ilyen suliból kerülök ki, akkor egyetemre bekerülni se lesz gond. nagyon jól bezsélek majd angolul, meg még taán addigra több nyelven. tudom, hogy a családomra, barátaimra midnig számíthatok, szóval attól se félek, hogy egyedül maradok. és tudom, hogy bármi lehet, bármi történhet, de úgy érzem, hogy nem kell azonaggódnom, hogy majd hogy élek meg egyik napról a másikra anyagilag. nincsenek iylen félelmeim. tudom, hogy jó életem lesz. mondjuk én az a tipikus állandóan, javíthatatlanul optimista emberke vagyok,de komoylan így érzek. és  a biztonságnál jobb érzés nem sok van. nekem nagyon kell. a szüleim mindig mindenhogy biztonságos környezetbe tartottak. oké, estem le innen-onnan, törött el a kezem, de mindig óriási biztonságot jelentett az, hogy tudtam, hogy anyu és apu itt van velem és nekem egyszerűen nincs mitől félnem. de ha egyszerüen megölel a nővérem, a szüleim vgy a legjobb barátom. nekem már az is nagy biztonságérzetet jelent, ha valaki oylan ölel akibe megbizok. komolyan szükségem van a biztonságra. lehet nevetségesen ahngzik, de nekem este, alvásközbe a takarom nyújt nagy biztonságot. nyáron, mikor hajnalba is még 35°C van kinnt, nekem akkoris kell még a vékony, pihi puha ék takaróm, ami elég ha csak a lábfejemen van rajta, de rajtam van és biztonságérzetet nyújt. : )
na de most azt hiszem az nyújtana nagy biztonság érzetet ha tanulnék törire és hnap mielött felelek, nem kéne ezen stresszelnem. habár úgyis fogok. egészséges drukk. szóval töri tanulás jöhet.
bb. K

A bejegyzés trackback címe:

https://bewhatyouwannabe.blog.hu/api/trackback/id/tr71677900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása