.. de most komolyan. semmi sem örök. mindennek valahogy vége lesz, elmúlik, elveszik, összetörik. azt se lehet tudni, hogy mikor. ha csak nem egy műszakicikkről van szó, vagy valami boltban megvásárolható termékről, akkor még csak garancia sincs semmire. lehet, hogy valamit jól csinálsz, jól sikerül és örülhetsz, boldog maradhatsz, de az is lehet h elszúrod egyszerüen, vag talán nem is te szúrod el. csak egyszerüen elromlik az egész. te meg azt se tudod mit csinálj, mi legyen most. rengeteg kiszámíthatatlan, szinte megoldástalan dolog van az életben amivel szembe kell néznie szinte mindenkinek nap mint nap. egyszerüen megrémít, hogy mennyi rossz dolog van a világban. pár hete az egyik osztálytársam legjobb barátja meghalt. tv-t nézett a barátjánál, amig a barátja kiugrott valamiért a konyhába, ő rosszul lett, rángatózni kezdett. mikor a barátja visszatért, azonnal hivta a mentőket, akik elmondták h kell ujraéleszteni, de nem sikerült. egy fiatal, 17 éves fiú meghalt. mindneki úgy kelt fel aznap, hogy egy új nap. elment mindneki iskolába, munkahelyre. egy szebb napot reméltek. egy anyuka elköszönt reggel a fiától, de nem gondolta volna, hogy örökre. aztán ott van a nagy viszhangú tényői dolog. arról már nem is szeretném kifejteni a személyes véleményem, mert háát az nekem sok volt. a két esemény között nem telt el tul sok idő. és talán ezért gondolkodtattak ennyire el. végig gondoltam sokszor, hogy én most itt ülök, tök jol elvagyok. élem a szép és jó életem és akkor STOP. és ennyi számomra? game over-t mondanak nekem? ezekszerint réém mulandóak vagyunk. és ez nekem kicsit sem tetszik. igy ugy kelhetünk fel mindennap hogy talán ez lesz az utolsó. nem akarom, hogy vég legyen, de ha vége, akkor sincs semmi amit megbánhatnék. tartalmas és jo életem van. ezt nagyon szeretem.
elégedett vagyok az életemmel. a szüleim nagyon jó emberek, de még annál is jobb szülők. mikor kicsik voltunk főként anyu volt velünk. apa utazott mindenfele, csak hétvégéken tudott hazajönni és velünk lenni. anyu mindig is a legjobbat adta nekünk. mindig az volt a célja, hogy rendes, jól nevelt szép lányai legyünk. szerintem sikerült neki. valahogy igy szeretném majd felnevelni a gyerekeimet azt hiszem. habár, van akik szerint el lettünk kényeztetve, mert őszintén szólva megkaptunk mindent. de nem azért mert nyafogtunk, hogy anya, vegyél nekem egy póni lovat a barbie házam mellé kinnt az udvaron. nem, nem nyafogtunk semmiért, nem voltunk akaratos kis sitrik, akik elenetet rendeztek a plázában egyy meg nem kapott barbie babáért. tudtuk, hogy mindenünk megvan ami egy tökéletes gyerekkorhoz kell, ezért csak örültünk még jobban, ha kaptuk a sok játékot még és nagyra értékeltük. de azért, nem biztos hogy jó volt, hogy megvolt mindenünk és kérnünk se keleltt semmit. mert igy mostanra megtanultam, hogy ha valamit könnyen megkapok, akkor azt hamar meg is unom és kevéséb becsülöm meg. de viszont ha valamiért nekem kell megdolgozni, nekem kell érte tenni valamit, akkor maradandobb lesz és értékesebb számomra, tehát jobban megbecsülöm és nem unom meg egyhamar. ez teljesen igaz a mai napig pasik szempontjából. ha egy jó péntek este partyzni megyek és odajön egy srác, rám mászik, elkezdi ontani a menőgyerekszöveget, akkor kinevetem : ) nekem nem ez kell. szeretem a kihivásokat. igeen réémesen szeretem a kihivásokat. egy pasii s legyen kihivás, mert különben hamar rá unok. ha nem kapom meg könnyen, akkor biztosan tartosabb lesz a dolog mint amugy.
na de most nyári időszámitásra átkell állni és zekszerint fél 2 van méghozzá hajnalban. mennem kéne aludni, szoval a bölcsességeimet majd késöbb osztom meg itt a jónéppel : )
szép álmokat nekem.
