egy bügre neoc itrán után ujra itt vagyok. lázasan, 38,6C°-osan, de itt. nem fekszem még le, mert fájósfejjel nem lehet elaludni, márpedig ha fekszem aludni akarok. de ha fekszem és nem tudok elaludni, akkor csak a fájósfejemre gondolok aztán kitalálom h de én konkrétan szét is faygok a 27 fokos szobába. és csak szenvedek. pedig én imádok aludni. de a lényeg h most még irok. a babáimról. az egész ugy kezdődött, hogy anukám egy nagyon kedves, aranyos, közvetlen tündérszemélyiség. mindenki szereti, mindnekivel jóban van. a régi munkahelye elött egyszer látott egy kutyát. ott koborolt a kutya ugy egy fél óráig. látszott h nem csövesutca kutya, ezért gondolta elveszett. mire kiment, addigra egy anyuka is ott ovlt már és nézte h kié a kutyus, ho la gazdija. megkérdezte anyumnat h az övé-e , persze mondta h nem. erre elkezdtek diskurálni, hogy mi, hogy legyen, amiről többet nagyon nem is tudok. az anyuka egy babakocsit tolt, de miután hozzáért a kutyához, anyu felajánlotta h menjenekl be az irodába és mosson kezet az anyuci. anyu imádja a babákat. a babakocsibalévő tündéri babához is bezsélt, megnéegette, dicsérgette. kiderült h az anyuka és a baba a közelbe lakik. az anyuka Virág volt. a gyönyörü kreolbörű, barna hajú, naagy barna szemü picibaba meg Izabella volt. általános városi sztori az övék is. apuka dolgozik, anyuka otthon a panelba a babával egésznap. nagyszülők az országmásik felén élnek, környéken rokonuk nincs. anyuval joba lettek tehát. izuska még csak 2-3 hónapos volt. mikor ugy jött ki a lépés akkor én is odaugrottam tesomékkal ex-anyumunkahelyére. és hát mi is találkoztunk velük. odááig voltunk a bébitől h mennyire szép és édes. aztán 2007. májusába, amikor már 1-2 hónapja meg volt az ismerettség, anyu kihivta őket hozzánk egy grillpartyra. anával és renivel szinte összevezstünk, hogy ki foghassa a babát : D még csak 6-7 hónapos volt és gyönyörü. innentől kezdve egyre gyakrabbá váltak a találkozások. elkezdtünk feljárni hozzájuk tesommal a panelba, hogy vigyázzunk izabellára. izus egyre nőtt, egyre szebb lett és egyre több időt töltöttünk el vele. hamar megszerettük nagyon. óó főleg mikor augusztus 24-én kimondta, hogy kajin. naháát az nekem akkor feeling volt h tyűű. még nőtt nőtt, egyre többet vigyáztunk rá, rengeteget volt itt győrujbaráton. és imádta. ha felhivtam virágot, hogy hétvégén kihozhatom e izust, és mondták neki, akkor izuus örömtáncot lejtett. mindig kérdezgette, hogy mikor jöhet győrújbarátra. annyira megszerettük így is, hogy nem rokon, hogy azt el nem tudom mondani. mikor elöször azt mondja h szeretlek. az egy két éves kislány szájából..uu. fenomenális.

izust nagyon megszerettük. odáig voltunk érte, mikor az apuka, martin és az anyuka, virág bejelentette nekünk, hogy jön a második bébi. uuuu. megint egy örömroham. virág pocakja egyre csak nőtt, rugdalt a baba,  hozták az első 4D-s képet. hát ejha. nem nagyon voltam részese ilyennek még ennyire közelről. annyira jóba lettünk, hogy mindig az elsők között voltunk, akik megtudták a fejleményeket. aztán eljött 2009. május 30. napja. megszületett martin. jó nagy baba volt ,ahhoz képest, hogy anyuka picitermet. nagyon édees volt. akkor ugye izabellára még többet kellett vigyéázni, de mikor este jöttek érte, és hozták a martin bébit. jajj. oylan kis törékeny volt, de nagyon szép. leirhatatlanul nagy barna szemei voltak. és kész hajasbabaként született. mindenki őt csodálta már a csecsemőosztályon is. nagyon vártuk, hogy ő is csatlakozzon hozzánk és, hogy hozhassuk őt is ki. már 6 hónapos korába megkaptuk. óó. ilyen pici bag soha nem kaptunk egy-egy napra. teljesen más volt. ő még csak csúszott, mászott gügyögött és egyre szebb lett. kezdődött megint az időszak, amikor babakocsit is kaptunk a babához. nem szerettem a babakocsit, főleg mikor buszoztunk győrújbarátra. de mindig megoldottuk.

egyszer sétáltam martinnal az utcánkban. lakik itt egy aranyos néni, aki foglalkozik babákkal is. találkoztunk vele és leálltunk bezsélgetni. eleinte maritn jol vieslte h nem figyelek rá, és csak ült a babakocsiba. aztán elkezdett mozgolodni. és én egyből övettem, adtam neki a cumit, innit, mindent amit keleltt és ringattam a kezembe miközben még midnig bezsélgettem eszti nénivel. mikor látta, hogy elaludt és probléma és babafelkeltés nélkül bezsédközbe betettem martina babakocsiba, elcsodálkozott. meg is emlitette, hogy ő még sose látott iylen 15 éves lányt aki igy kezel egy gyereket, mintha az övé lenne. és akkro döbbentem rá én is. hogy azta, tényleg nincs olyan amit egy egész pici babával ne tudnék megcsinálni. az hogy ez a két bébi mellettünk nőtt fel, ezsméletlen sok  rutint, tapasztalatot szereztem(nem mintha még szükségem lenne rá egy jo ideig : D )

mára martinka 18 hónapos. már 10 hónaposan járt, nagyon ügyes baba volt. persze ő is az én nevemet mondta ki elöször. az a tapasztalatom, hogy a fiu babák valók nekem. de ugy komolyan. nekem csak fiuk kellenek majd : D martint is nagyon megszerettük. benen az még ugye a plusz, és különleges, hogy a szinte a mi családunkba született. születése óta része vagyunk az életének, ami leirhatatlan. izus oviba jár a kiscica csoportba és tulipán a jele. gyönyörü kislány. a legszebb. martin otthon avgy virággal és suli után sokszor felmegyek hozzájuk(mert közel laknak) és vigyázok martinra, amig az anyuka szabadulhat picit vásárolni. martinnal különösen jó a kapcsoaltunk. virág elmondása szerint napközbe is eszébe jtu valamit és elkezdi mondani, hogy karin. ha meglát rohan felém óriási vigyorával. óó igen, arról nem i bezséltem, hogy myilen gyönyörü mosolya van. a csajok imádni fogják érte. széépséges szempillák. hát jó pasi lesz, na : D néha szombatonként odamegek hozzájuk, választok egy bébit és besétálok vele városba, árkádba. és akkro mindig mindne róluk szól. izussal a vonatokat szoktuk megnézni. imádja őket. aztán elmegyünk ssok sok játszótérre, a játékboltokba, duna-partra, mert imádja. martint árkádba szoktam vinni, avgy plázába, ott kivezsem a babakocsibol és rohangál. habár, imádja ha kézben van, szoval inkább azt választja általába. 

rémesen imádom őket. ha van egy kis szabadidőm, hatórám vagy bármi szünet, akkro megyek hozzájuk. tudom, hogy anyukának is nagy segitség, gyerekeknek pedig óriási öröm és nekünk is. főleg mivel ugye panelba laknak, nincs sok mozgásterük. nálunk meg nagy ház, kert, udvad, medence, közelbe játszótér, nálunk is hinták, minden.  az egész családunk megszerette őket. együtt karácsonyozunk, szülinapozunk és ezt nagyon szeretem. apu, aki nem annyira tud mitkezdeni egy fél éves totyogóval, még ő is rettenetesen megszerette őket. most már elválaszthatatlan része az életünknek az övéké. imádom őket. bármit megtennék értük, mint testvéreimért <3