Szia. Karin vagyok. Ez csak becenév. Anyumék egészpicibaba korom óta Karinnak hívnak. Nem tudom én se, ők se, hogy jött, honnan nem, de én nagyon szeretem. Hogy miért? Azt nem tudom. Talán, mert különleges és nem hétköznapi. Azért is szeretem még, mert olyasféle családi örökség. Dédnagymamámnak Karolina volt a neve,és Linának hívták. Így kezdődött a névörökség. Aztán következett anyukám aki már a Karolin nevet kapta, de őt meg Karolának hívják : D Aztán én is Karolin lettem, engem meg Karinnak hívnak ugyebár. Na a nevemről azt hiszem ennyit. 

Győrújbaráton lakom. Győrtől 6-8 km-re. Szeretek itt lakni, úgy igazán. Születésemtől fogva itt lakunk és imádtam itt felnőni. Nagy családi ház, hinta, homokozó az udvaron, meg minden ami kell egy gyerekkorhoz. Az utcában lakó összes gyerek, mindig nálunk játszott velünk, szerettek itt lenni mi meg a testvéreimmel szerettük ha itt vannak. Igen, vannak testvéreim. Ráadásul két lány. Akik még jobbá tették a gyerekkoromat. Én vagyok a legkisebb, szóval gondolhatod milyen aranyéletem volt. [na persze nem mindig] Mikor kisbaba voltam, ők már 4 és 5 évesek voltak. Játékbabaként kezeltek. Összevesztek rajtam, hogy ki tologasson a babakocsiba, öltöztetgetni akartak, szóval én voltam tényleg az új játékbaba. Mikor már képességeim meghaladták az ta szointet, hogy csak egyek, aludjak és sírjak, akkor tanítgattak járni, beszélni (amit mára megbántak már : D ) és úgy általába mindenre. 4 éves koromra már megtanítottak olvasni. Imádtak tanító néniset játszani. Persze én sose lehettem tanár néni. Mindig én voltam a tanuló, persze így is élveztem : D Miután megtanultam olvasni, akkor már a nővéreim, akiket azért nevezzünk már nevükön is Ana (Anita) és Ren (Renáta), a suliba már angolt tanultak. Anyu vett nekik játékos angolt tanuló CDket, amikkel én is elkezdtem játszani, és itt kezdődött minden. 5 évesen imádtam már az angolt. Tudtam sok sok szót és nagyon élveztem. Bekerültem suliba és alig vártam, hogy harmadik osztályba elkezdhessük tanulni az angolt. Igen, a győrújbaráti iskolába jártam az "a" osztályba. Gabi néni votl az osztályfőnököm, eg nagyon fiatal (annyira h ma már tegezem) kedves, aranyos nő. Szerettem. Jó osztályom volt, legalábbis szerettem. Sok fiú, kevés lány. Azt hiszem szerettem iskolába járni. Mindigis az angol volt a kedvencem. Igen, bevallom, hogy élveztem, hogy nekem megy a legjobban. Ugyanez volt az olvasás órával. Uu. Nagyon büszke voltam magamra, amikor a többiek a betűket tanulták és még alig olvastak szótagolva, de én már folyamatosan olvastam. Lehet nagyképűen hangzik, de nem azért. Mindig is hajtott egyfajta versenyszellem a tanulásba. ÉS szeritnem ez teljesen egészséges és talán ennek köszönhetem sikereimet. ?Mert általános iskolába az osztálytársaimat szerintem semm ise inspirálta. Nem érdekelte őket a tanulás és nem, nem voltak okosak. (Bocsánat, hogy ezt mondom ,de szeritnem páran már ott elcseszték a jövőjüket.) Hetedik, nyolcadik környékén jött ez ki igazán. Egy fiú osztálytársam, aki okos, rendes meg mindne. Na, ő volt az egyetlen az osztályba, aki többre akarta vinni. Ez inspirált engem is. Okosabb ő nálam, most is az, és régebben is az volt, tudtam is. Ez mégjobban inspirált. Az egész osztályból mi voltunk akiknek reggelente külön órákra kellett járnunk, hogy még többet tanuljunk, hogy olyan szitnen legyünk, hogy bárhova felvegyenek. Két évig keleltt így járnunk angolra, nyelvtanra és irodalomra. egy évig matekra. Szörnyü volt korán kelni, de megérte. Főleg a magyar. Nagyon szerettem Gyöngyvér nénit, a magyar tanáromat, aki ha jol emlékszem 2-3 évig volt csak a tanárom, de nélküle nem kerültem volna be a mostani sulimba. Megért reggelente korán kelni és szenvedni, az iskolába nekem lett a legjobb magyar írásbelim. Matekból ezt nem mondhatom el sajnos, mert a matek sose ment sajnos, de azért azok se lettek rossz pontszámok szerencsére : D

Így hát bekerültem a Krúdy Gyula Gimnáziumba, Győrbe, a híres, neves kéttannyelvü szakra. Imádom. Első évbe heti 19 angol órám volt, amit 3 tanár +1 lektor tartott, ezenkívül matek és történelem is angolul. Volt egy mindenes tanárom, akivel az egyik könyvbe haladtunk, Rozsos Gabriella. Nagyon kedves, mindig csinos, szeretereméltó tanárnő. Sokat tanított nekem. Ő volt a fő angol tanárom. A második tanárom Bartek Bernadette tanárnő volt, aki beszéd órákat tartott nekünk. Imádtam azokat az órákat. Imádtam, mert mindig bezsélhettem. Többynire általába én beszéltem, mert a többiek nem voltak annyita beszédesek így angolul első évbe. Mitn kiderült a tanárnő itt lakik Győrújbaráton a közelünkbe, amin meglepődtem év elején, hogy nem is tudtam róla. A harmadik tanárnőm Szalay Emőke volt. Nyeltant tanított. Legelső óránk után meg voltam győződve, hogy ő engem ki fog csinálni : D Első órán lenyomta 2 percben, hogy mit akar velünk csinálni, minden órán szódogák, óriási elvárások. Ott, akkor mindenki ledermedt. De hamar rájöttem, hogy nekem ő kell, mint angol tanár. El se tudom mondani, hogy mennyi mindent tanított. Nélküle nemtudom hol tartanék, de az biztos, hogy középfokú nyelvvizsga nélkül lennék. Idén aztán már csak egy angol tanárom lett így 10.be, mert igen 10.es vagyok. Egy angol tanár maradt csak +1 új lektor. Az angol tanár, akit megkaptunk, óriási szerencsémre Szalay Emőke tanárnő persze. Szóval idén már csak heti 4 angol óra+1 lektori angol óra, ami drasztikus változás és nehezen is szoktuk meg. Aztán bejött a fizika, kémia, info. A földrajz is bejött, amit angolul kell tanulnunk (pontosan oylan gyönyörű mint gondolod) a  törit meg a matekot is még midnig angolul tanuljuk. Aztán más asszem nem jött be. De nehéz így. Annyi mindenre kel ltanulni, hogy fúú. De tudtam, hogy nehéz lesz, és picit se bánom. Anynira tudom, hogy ez a nekem való szak. Az egyetlen problémám sajnos a német, ami szintén idén jött be. Sohase tanultam még németet. Most eléggé nehéz így. Tanárommal se vagyok sjanos kibékülve, de majd valahog csak túlélem. Nem megy a német sajnos, annak ellenére, hogy elvielg jó nyelvérzékem van. De kegyetlen optimista vagyok ,szóval biztatom magam, hogy majd belejövök és kibékülök a der, die, das-sal. 

Na azt hiszem ennyi elég most így mindenről. Ezt befejezem.

bb. K